Elmentem egyszer egy kellemes, kerek helyre egy egész hétre,
S kerek helyen némberekkel (és emberekkel) elmémet edzettem.
Reggel fénykeltével keltem, kétszer kevés egészséges ételt ettem, este nem ehettem, ezzel testemet és elmémet rendezetté, s emelkedetté tettem.
Kertbe mehettem, szememet legeltethettem,
de feleslegesen nem cselekedhettem.
Csevegnem nem lehetett, esetlegesen még elnézést sem kérhettem.
(Némber lelkek nem beszélhettek – ez kegyetlen…:-))
Embereket, egyebeket kevéssé nézegethettem,
szemekbe nem mélyedhettem.
Ezekkel szemben egyet tehettem:
rengetegszer letelepedtem, fenekemen elterpeszkedtem,
lecsendesedtem, s eszemmel cselekedtem – persze segedelemmel.
S…gem :-), térdem elgémberedett, kellemetlen helyzetben leledztem,
de eszemmel fejemben elmélkedtem, egyre elmélkedtem.
Helyezkedtem, feszengtem, szenvedtem…, s egyszerre rendben lettem.
Semlegességgel lestem testemet; lélegzetemet, testérzeteket s keletkezett érzelmeket.
Csendes, éber, mély elmémet rendezgettem,
emlékeket rendbe szedegettem, érdekes eszméket fejtegettem.
S egyebeket cselekedtem:
Némbereket megbélyegeztem kétszer;
egyszer mérgemben feketén :-), és egyszer teljesen fehéren
Csendben énekelgettem, ebben kedvemet leltem
Természetben hevertem, eget nézegettem,
szememet meresztettem, réce, lepke, levél szépségét élveztem
Fekhelyemen s szélben érzékelésemmel testemen sebesen „sepregettem”
Jelen verset teremtettem, bennem mekegtettem 🙂
Eseményeket jegyeztem meg fejben – nehezemre esett, de eszembe véstem
Végtelen békében, nemes csendben, élvezetben
éberségemet, érzékelésemet extrémmé fejlesztettem,
s tele lettem kedves emlékekkel.
Letelt e nehéz hét, teljesség, csend, béke elreppent;
elmém csendességének, e szentséges, emelkedett hétnek
csevegéssel vetettek véget…
- szeptember 4.
Markó Krisztina